Az Ormánság Magyarország dél-nyugati részén, Baranya megyében található. Délről a Dráva folyó, nyugatról részben Somogy megye határolja. Területe jellemzően sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Ezekből a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ún. "ormákra" épültek a falvak, innen származik a térség neve.
Az Ormánság legjelentősebb rendezvényei az augusztusi sellyei Dinnyefesztivál, valamint a pünkösdkor megrendezésre kerülő Ormánsági Napok.
Az építészeti emlékek főleg a népi építészetből kerültek ki. A természeti körülményekhez, a gyakori árvizekhez alkalmazkodva alakulhatott ki a tipikus házépítési mód, és váltak jellemzővé az ún. talpas házak.
A sellyei talpas ház igazi építésztörténeti kuriózum. Eredetileg úgy készült, hogy téglalap alakban négy talpgerendát helyeztek a földre. A sarkokra függőleges oszlopok kerültek, ezek tartották a koszorúgerendákat. A talpgerendák és koszorúgerendák közé karókat állítottak, közeit vesszővel fonták be, a vesszőfalat sárral tapasztották, és ez nyers állapotban simítható, faragható volt. Az építészeti különlegesség abban állt, hogy szükség esetén a ház megemelhetővé, a talpgerendák alá helyezett görgőkkel pedig vontathatóvá vált.
A csányoszrói talpasházban egy 19. század végi paraszti lakásbelső látható berendezési tárgyakkal, bútorokkal.

A terület leghíresebb kincsei a templomok. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek, festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek. A legszebb gazdagon díszített templomokat Drávaiványiban, Kóróson, Adorjáson és Kovácshidán találhatjuk.

Adorjás
A toronysisakos, késő barokk stílusú templom 1836-ban épült. A templomban a karzat alját rokokó ornamentikájú mennyezettáblák díszítik. A kórustáblák rajzosak, halványtónusú virágelemekkel, rácsmotívummal és egyéni rojtelemekkel telítettek. Az alapszínek vörös, sárga és kék.
Drávaiványi
Az 1792-ben épült, késő barokk stílusú, festett fakazettás templom az Ormánsági építészet egyik kiemelkedő emléke.
A templom mennyezetén 167 darab festett kazetta van; egy-egy sorban kilenc, a félkörös apszisnál négy sorban hét. A mennyezet középpontjában napkorongban van az ún. "király kazetta" a készíttetők adataival. Itt található az - egész Ormánság református templomaiban - egyetlen figurális rajzú ábrázolás, a kardot tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő), mellette csőrében olajágat tartó galambbal és hallal.
Kórós
A község közepén álló templom 1793-ban épült, késő barokk stílusban.
A fakazetták kilenc sorban hat-hat kazettát jelentenek, különböző motívumaikkal is egységesek, erős kontúrral és színekkel megrajzoltak. Alapszíneik elvileg átlós kompozícióban váltakoznak: fehér, bordó, kék, sötétkék.
Kovácshida
Az 1833-ban, klasszicista stílusban épült templom karzatának mellvédtábláit valószínűleg a vajszlói Gyarmati János készítette.
A mellvéd középső táblája két kelyhet ábrázol, a reformációs kehely-szimbolika igazolásául. A többi tábla virágdíszes, csupán az egyiken találunk két szembenéző madarat, stilizált, virágdíszű tollakkal.